A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak.

A "Funkcionális, elengedhetetlen" sütik az oldal működéséhez szükségesek. A "Statisztika" sütik a látogatáselemzéshez szükségesek mely segítségével mérni tudjuk oldalunk teljesítményét. A "Közösségi média, marketing" sütik engedélyezésével oldalunk közésségi média szolgáltatásait veheti igénybe, valamint böngészési szokásainak megfelelő személyre szabott hirdetéseket kaphat.
Választása eltárolásához is sütit használunk, hogy böngészőjében legközelebb is a választásának megfelelően jelenhessen meg az oldalunk.

Az alábbi süti beállításokat alkalmazhatja:

Funkcionális sütik
Ezek a sütik az oldal működéséhez szükségesek, melyekben az oldal személyreszabott beállításait tároljuk az Ön részére.

Statisztikai sütik
Látogatáselemzéssel kapcsolatos sütik, melyen keresztül visszajelzést kaphatunk látogatóinkról, a meglátogatott oldalakról, oldalunk teljesítményéről. Ezen tapasztalatok alapján fejleszthetjük weboldalunkat, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa.

Közösségi média és marketing sütik
Közösségi hálózatokhoz tartozó sütik teszik lehetővé, hogy a felhasználók megoszthassák az általuk kedvelt tartalmakat az ismerőseikkel. A marketing sütik segítségével pedig személyre szabott hirdetéseket tudunk megjeleníteni az ön számára, böngészési szokásainak elemzésével.

CIKKEK

Amikor a halak 3:0 -ra győznek ...

Amikor a halak 3:0 -ra győznek ...

Feladta a leckét a szezonkezdet

 

Március 10-én, vasárnap belekezdtem a szezonba. A Budapesttől néhány kilométerre található Háziréti tározó volt a cél, ahova előtte nap 4 éves kislányommal kilátogattunk picit felmérni a terepet. Illetve Hanna tesztelte is a tavat, 3 méteres spiccbotjával ügyesen kapkodta a stégek mellől a bodorkákat, kisebb karikakeszegeket, sőt, néhány pocakosabb sügeret is sikerült elcsípnie. Az idő változékony volt, végül egy futó zápor zavart haza minket. Első tervem az volt, hogy már szombaton kimegyek és kint is alszom, hátha sikerül az éjjel állítólag már mozduló harcsákkal összeakasztanom a bajszom, de aztán az eső, no meg a mindössze 5 fokos hőmérséklet meggyőzött, hogy inkább otthon alszom, nem pedig sátorban. Annál is inkább, mert sajnos a korábbi tervekkel ellentétben unokaöcsém nem tudott velem tartani, egyedül meg nem tűnt mókásnak a hideg éjszaka a parton. Nem döntöttem rosszul, mert éjjel dörgéssel-villámlással egy elég markáns zivatar vonult végig a budai hegyeken. Így végül vasárnap reggel 6:30-kor váltottam egy 12 órás sportjegyet a tóra.

Sensation Baits háziréti tó

Házirét picit hasonlít gyermekkorom varázstavára, a Desedára - csak sokkal kisebb. Ez is egy völgyzárógátas tározó, ami a másik végén két ágra nyílik. A tavat két patak, a Háziréti és a Határréti felduzzasztásával hozták létre, így a gát felőli mély részen kívül, az ágakban a patakmedrek az igazi haltartó helyek. Meg az elárasztott erdőrészek, ahol a fák és bokrok ágai kb. 30-50 centire kiállnak, jelezve, hogy ott bizony kemény a terep. A főmeder közepe a csónakos horgászok számára van fenntartva, ezt a sávot mindkét part felől kb. 80 méterre fix bóják jelzik. Partról csak a bóják vonaláig szabad dobni, azon túl csak akkor, ha nincs a környéken csónakos horgász. A helyi szokások szerint amúgy a bójákig nagyjából el is kell dobnia annak, aki a főmederben szeretne igazi halat fogni - a parthoz közelebbi sávban leginkább finomszerelékkel érdemes keszegezni.

Aznap reggel szinte csak én voltam a tavon. A halőrház felőli oldalon, a stégek után az első szabad helyen egy bojlis kolléga táborozott már pár napja, ő csónakból etetett folyamatosan, és állítólag fogott is 10+-os pontyot. Viszont az éjszakai vihar elvette a maradék lelkesedését, és a reggeli kávé után ő a pakolás mellett döntött. Én mintegy 200 méterre hátrébb, a nagymeder másik végére ültem le, oda, ahol nagyjából kezd a tó a két ágra szétválni. Logikám szerint a halak megfelelő napsütésben itt tudnak kiváltani a mély részekről az erdők felé, a sekélyebb irányába, ha esetleg a napsütés kicsalogatja őket. Mivel a szél sajnos erős maradt, így el sem hoztam a feederbotokat, hanem egy 390-es, 3,5 librás bojlissal terveztem a bójáig dobálni, egy 3,60-as 3 librással pedig keresgélni. Sajnos a tervem annyiból dőlt meg, hogy etetőkosárral ekkora szélben csak minden harmadik dobással sikerült a megfelelő távot elérni. Hiába, ehhez tudás is kellene... A 3,60-as bottal kb 40-50 méterre dobáltam, hol a meder felé, hol pedig a sekélyebbe, az erdős szélére. Gyorsan elárulom az eredményt, ha valaki csak erre lenne kíváncsi, és nem szeretne tovább olvasni: 4 dévér, közel 3 kiló összsúlyban, és 3 iszonyatosan elrontott kapás - az utóbbiak azok, amiket nem értek. Mert mind a három intenzív futás volt, nem pedig cincálós, mint a dévéreké. Az egyik egy pillanatra meg is akadt, combosabbnak tűnt, de aztán hamar megkönnyebbült sajnos a bot. Annyiból viszont büszke vagyok az eredményre, hogy az a 4-5 horgász, aki utánam érkezett, mind előbb is ment haza, mint én, és mindegyik panaszkodott, hogy totál nulláztak. Elöl a mederben ugyanúgy, mint hátrébb az ágakban. Egyedül tőlem mintegy 50 méter távolságra, kb. 30 méterre horgászó feederes kolléga fogott időnként egy-egy tenyeres keszeget csontival. Ráadásul a délelőtti szeles napsütést közben borult idő váltotta, majd amikor már megörültem, hogy csendesedett a szél, akkor megjött az eső is. De mivel tudom, hogy sajnos csak ritkán jutok el a partra, úgy döntöttem, hogy kitartok a végéig.

Amikor készülődtem a horgászatra, megkérdeztem Kurcz Gábort, hogy milyen csalival induljak neki. Annyi támpontot adtam neki a helyszín leírásán túl, hogy a helyiek esküsznek a csoki-narancs ízkombóra, tavaly egyszer én is kipróbáltam, de csak 2-3 kilós pontyokig jutottam vele. Amúgy Háziréten bőven élnek "saját nevelésű", azaz ott született, vagy ivadékként telepített nagytestű pontyok, 8-15 kilósak főleg, szinte mind picit nyújtottabb testformájú, pikkelyes tőponty. Végül mindkét botra 50 grammos etetőkosár került, lead core végén fixre tolva, és mindegyikbe Sensation Baits hidegvízi feeder etetőanyag került, csoki-narancs ízben. Nos, az etetőanyag olyan intenzív még szárazon is, hogy azóta is mosolygok, ha lemegyek valamiért a tárolóba, mert közel egy hét után is ott az illata!

 

Sensation Baits háziréti tó

 

Sensation Baits háziréti tó

 

 A horogra Sensation Baits ananász-vajsav aromájú, valamint csoki-narancs ízesítésű pop-up bojli került.

 

Gábortól kaptam még egy csomag pop-up pelletet is, bevallom, azzal picit gondban voltam apró mérete miatt, mert azt inkább egy 12-14-es méretű horgon tudtam volna elképzelni feederboton - de mint említettem, olyat nem hoztam. Később azonban annak is kitaláltam a szerepét. Már csak azért is erőltettem, mert a sárga bevonat rajta iszonyatosan csábítóan viselkedett, ahogy a part mellet a vízbe mártottam, és annyira erős a színe, hogy napokig olyan sárga volt tőle az ujjam, mint egy láncdohányosnak. A dévérek amúgy nagyra értékelték mind a két pop-upot, 2-2 arányban jöttek rá. Eleinte csalitüskén kínáltam a pop-upokat, 6-os horgon, szilikonnal, illetve german rigre szerelve, ezeket pont nem emelte még el a fenékről, amolyan "érintőn" voltak.

 

A dévéreknek nem okozott semmi gondot behörpölni - mondjuk az 50 grammos kosarakkal már nehezebben boldogultak. Az első rontott kapás után kísérleti jelleggel áttértem a hajszálelőkére, kb. egy centit hagytam a horog és a csali között. Illetve ekkor próbáltam ki a fentebb említett pelletet is, hiszen a hajszálra több csalit is fel tudtam már fűzni. A másik két rontott húzós kapásom mindegyik a kombira volt, azaz a csoki-narancs pop-up plusz két szem pici pop-up pellet variációra. A második kapás után annyit módosítottam, hogy hosszabb előkét tettem fel, amit a horog után pár centivel ólompasztával lesúlyoztam, hogy ne teljes előkehosszban lebegjen. De sajnos a (vélhetően) pontyok így is 3:0-ra legyőztek, hiszen a harmadik kapást se tudtam fogásra váltani. A csalik jól működtek, hiszen a frontos, kellemetlen időjárásban, és az alig pár fokos vízben is eljutattak több kapásig is. Más kérdés, hogy majd ki kell találnom, hogyan tudom megfogni ezeket. Az élmény mindenesetre megvolt, és még picit fotózni is maradt időm és lehetőségem.

Gábornak ezúton is köszönet a csalikért és a tanácsokért, visszavágó hamarosan.

Még több...

Bejelentkezés